Gyere már! Gyere már!
Ezer bodza kiabál.
Faluszélen, a Nagyréten,
ők állnak őrt, zöld-fehéren.

Tányérvirág hófehéren
jól mutat a zöld levélben.
Bolond szellő jön elébem,
bodzaillat szekerében.
Felülök rá, jót kocsizok,
amíg csak el nem fáradok!

Ülök egy bodzavirágon,
repülök, mint ernyős álom!
Ott a folyó, ott a rét,
őzcsapat fut szerteszét.
Ám a nyulak meglapulnak,
barnás fűben, úgy alusznak.
A kékcinke ébreszti,
Ember meg nem ijeszti.